Hepatitisz A vírus IgM AT (anti-HAV IgM)

Az akut virális hepatitis esetek hátterében kórokként leggyakrabban a hepatitis A fertőzés szerepel. A fertőzés fecal-oralis úton terjed. A betegség krónikus lefolyású formája nem ismert, mint ahogy az sem, hogy a vírus perzisztálna a szervezetben.
Akut hepatitis A fertőzés tételezhető fel, ha a beteg szérumában anti-HAV IgM antitestek mutathatók ki. A betegség kezdetén az anti-HAV IgM antitestek mindig kimutathatóak, majd általában 3 – 4 hónap elteltével eltűnnek, egyes betegek esetében az anti-HAV IgM hosszabb időn át is kimutatható marad.
Védőoltás után csak nagyon ritkán alakulnak ki HAV IgM antitestek.

Eredmények interpretálása

i < 1,0 = negatív (nem reaktív). Az ilyen a mintákat HAV IgM antitestekre negatívnak tekintjük, és nincs szükség további vizsgálatokra. Ebben az esetben akut hepatitisz A vírus fertőzés nem valószínű.
i≥ 1,0 = pozitív (reaktív).
A mérési határértéket úgy választották meg, hogy HAV fertőzés esetén az anti-HAV IgM koncentrációja a határérték fölé essen.
Korábbi hepatitis A fertőzés esetén az anti-HAV IgM koncentrációja rendszerint az 1.0-es határérték index alatt van.
A legtöbb akut hepatitis A fertőzésnél az anti-HAV IgM koncentrációja 3-4 hónappal az első tünetek jelentkezését követően lecsökken, és a továbbiakban már nem detektálható. A HAV IgM-szenzitív antitestek csak kivételes esetben perzisztálnak, és maradnak kimutathatók a fenti időszak letelte után is.
A különböző laboratóriumokban mért eredmények eltérőek lehetnek.