Álallergiák és hisztaminózisok.

A szakemberek szerint a lakosság átlag 70-75 %-a szenved valamilyen allergiában vagy túlérzékenységben. A kettő elválasztása gyakran még az allergológusok számára sem könnyű feladat, az érintettek számára pedig majdhogy nem teljesen mindegy is, hogy melyik típusú bajról van, szó, hiszen tünetek gyakorlatilag majdnem teljesen megegyeznek…

A túlrézékenységek (elsősorban élelmiszerre) egyik fajtája az álallergia. Ahogy azt neve is elárulja, az allergia tüneteinek köntösébe bújtatott betegségről van szó. Megjelenése akár olyan viharos is lehet, mint egy típusos, klasszikus allergiának: viszketés, nedvező bőrelváltozás, orrfolyás, tüsszögés, fejfájás, migrén, légszomj. Ilyen esetben a vérvizsgálat azonban semmilyen allergiára jellemző eltérést (pl. IgE ellenanyag és eozinofil fehérvérsejt felszaporodás) nem mutat. A fehérvérsejt-szám inkább egy kissé csökkent lehet, és nem ritka az alvadási faktorok zavara sem. Ilyenkor a háttérben többnyire valamilyen gyógyszer, élelmiszer adalékanyag, vegyszer vagy konzerváló szer (szalicilsav, benzoesav) áll.

A tünetek az adagtól függnek

Pszeudoallergiában is a hisztamin-kilökődés felelős a tünetekért, mint a klasszikus allergiás esetekben. Csakhogy a hisztamintermelő hízósejtek felnyílását ilyenkor nem egy adott anyag ellen termelődött ellenanyag vagy a kettőből létrejött komplexum váltja ki. Az immunrendszer pszeudoallergiában gyakorlatilag kimarad a tünetek keletkezéséből, mert a kiváltó anyag direkt is képes hízósejt vagy bazofilsejt felszakadást előidézni, s ezáltal hisztaminkilökődést produkálni. Az egyik leggyakoribb álallergiát előidéző anyag az aszpirin, de a hozzá kémiailag igen hasonló élelmiszer festékek is rendkívül erélyes túlérzékenyítő szerek.

A tünetek kialakulásánál álallergiában komoly szerepe van a bejutó anyag mennyiségének is – ellentétben a klasszikus allergiával, ahol már a legkisebb dózis komoly sokkos állapotot képes előidézni. Pszeudoallergiánál az adagtól függően jelentkeznek enyhébb vagy súlyosabb tünetek, s ritkább az azonnali súlyos reakció. Ráadásul a kórokozó dózis egyénről egyénre eltérő, van, akinél kisebb mennyiségű hisztamin felszabadító is elég, másoknál viszont tetemesebb adagnál jelentkezik enyhébb tünet.

Előfordul az is, hogy a tünetek csak jóval később, 2-3 nap múltán alakulnak ki, mert az élelmiszer a szervezet hisztamin-tartalékainak felszabadulását provokálta. Ilyenkor leginkább gyulladásos panaszok keletkeznek, mert a hisztaminraktárak erre szolgálnak. Ezekben az esetekben is kimutathatóan magasabb a vérben a hisztaminszint.

Külön fejezetet érdemelne az élelmiszerekben található adalékanyagok tárgyalása. A „light”- termékek – melyeket sokkal egészségesebbnek gondolunk – azért, hogy a kispórolt kalóriák mellett is megfelelő állagúak és ízűek lehessenek, extraadag adalékanyagot tartalmaznak. Ezért talán a legproblémásabb ételek közé tartoznak – főleg az allergiára és túlérzékenységre hajlamosak számára. Az adalékok elősegítik a hisztamintároló hízósejtekből a tünetekért felelős hisztamin kilökődését.

Azok tehát, akik hajlamosak túlérzékenységre, legjobb, ha csak friss ételeket, és alapanyagokat használnak, fogyasztanak.

A „kínai-étterem-szindróma”

A „kínai-étterem-szindróma” tüneteit elsősorban a mono-nátrium-glutamáttal (MNG), egy ízjavítóval hozzák összefüggésbe. A rosszullét mindig csak a kínai ételek elfogyasztását követő fél-egy órában jelentkezik: heves szívdobogás, verítékezés, gyengeség-és ájulásérzet, hányinger, hányás, hasmenés… A mai kutatási eredmények alapján ebben az esetben – noha a panaszok kísértetiesen hasonlítanak hozzá! – mégsem álallergiáról van szó, hanem egy veleszületett anyagcsere-zavarról az idegrendszer egyik átvivő anyagánál (acethylcholin).

Szokatlan kiváltó faktorok

Testi tüneteket idézhetnek elő különféle fizikai ingerek is, mint például hideg folyadék fogyasztása, fizikai terhelés, stb. Gyomor-bélgörcsöt válthat ki egy pohár hideg ital megivása, vagy légszomjat egy mákos kalács elfogyasztása utáni síelés. Nem ritka azonban a hideg vízben úszás utáni csalánkiütés sem. A fizikai terhelés, a testedzés gyakran provokáló tényező, ezért a diagnózis felállításakor érdemes kipróbálni.

Egyes felmérések szerint a pszeudoallergiák kialakulási gyakorisága növekvő félben van, s a felnőtt lakosság allergiaformáinak mintegy 20%-át adja.

A pszeudoallergiák jellemzői

  • A valódi allergiás tüneteket teljes mértékben képesek utánozni
  • Az immunrendszer megkerülésével direkt váltják ki a tüneteket
  • A tünetek igen sokfélék lehetnek: a klasszikus allergiás vagy diffúz, szerteágazó panaszokat válthatnak ki – ilyenek a fejfájás, izomgyengeség és-fájdalom, ízületi fájdalmak, szívritmuszavar, lehangoltság, kimerültség, erőtlenség, szédülés, migrén…
  • A vérképben a fehérvérsejtszám csökkenése és az alvadási faktorok változása észlelhető néha
  • Kiváltó faktorok lehetnek gyógyszerek, élelmiszer adalékanyagok, festékek, tartósítószerek és más vegyszerek
  • A megjelenő tünetek intenzitása igen nagy fokban függ a kiváltó anyag dózisától és az egyén szervezetétől
  • Fizikai ingerekkel provokálható vagy felerősíthető a pszeudoallergia
  • Az allergiás tünetek 20%-a valószínűen inkább álallergia

Hisztaminózisok

Egyes élelmiszerek igen nagy mennyiségben tartalmaznak hisztamint, vagyis az allergiás tünetek egy jó részét kiváltó hormonszerű anyagot. Tehát allergiás reakciót nemcsak vegyszerek, hanem természetes élelmiszerek is provokálhatnak. Ezek nem természetüknél fogva jellemző alkotórészei az élelmiszernek, hanem inkább állásuk, érésük, esetleg érlelésük során keletkeznek, kerülnek bele. Azok az élelmiszerek, melyekben 2 mg körüli a hisztamintartalom, nem idéznek elő bajt, ám több ételből és italból ennek a sokszorosát (20-60-100 mg-ot!) is ki lehet mutatni.

  • Egyes vörösborok óriási adag hisztamint tartalmaznak, ezért sokaknak le kell mondaniuk még egy kis pohárka burgundiról, bordóiról vagy chiantiról is.
  • Az egyébként igen egészséges savanyú káposzta is lekerül többek étlapjáról, mert egyszer csak már komolyabb hasi panaszokat produkál. Belőle is nagyon sok allergiás reakciót kiváltó „biogén amin” mutatható ki.
  • konzervekben (még a halkonzervekben is!) igen sok hisztamin keletkezik.
  • pácolt és füstölt sonkák, szalámik is rengeteg hisztamint tartalmaznak.
  • Az élesztő fogyasztását gyakran ajánlják magas B-vitamin tartalma miatt. Ha azonban valaki magas vérnyomásban szenved, jobb, ha elhagyja, mert igen sok vérnyomásemelő tiramint tartalmazhat. Ettől heves fejfájás, migrén jelentkezhet.
  • Az égetett szeszes italok és a hosszasan érlelt pikáns sajtfélék (gouda, ementáli, gruyere, roquefort) sem tartoznak az arra érzékenyek étlapjára.

Azt a túlérzékenységi reakciót, amely az elfogyasztott élelemben található biogén aminok, például a hisztamin hatására bontakozik ki, hisztaminózisnak nevezzük. A panaszok általában az étkezés után 30-60 perccel jelentkeznek: kipirulás, melegség érzet, fejfájás, heves szívdobogás, légszomj, akár anginás roham (mellkasi szorítás) is jelentkezhet. Egyes esetekben a tünetek hevessége miatt szívkoszorúér görcsre vagy infarktusra gyanakszanak.

Honnan a sok hisztamin?

Az allergiát kiváltó hisztamin csak igen ritkán természetes alkotója az élelmiszereknek. A tartósítás és érlelési folyamtok során a baktériumok hatására keletkezik bennük a hisztidin nevű aminosavból hisztamin. A borban például a tejsavbaktériumok hatására zajlik le ez az átalakulás. Sok esetben a hosszas állás eredményezi a hisztamintermelődést, ezért az otthon tárolt konzervek vagy egyéb ételek lejárati idejét feltétlen érdemes mindig ellenőrizni.

Az allergiahajlam örökölhető

Az allergiára és túlérzékenységre való hajlam sajnos örökölhető.

  • Ha mindkét szülő egészséges, az allergia kialakulási esélye 5-15%.
  • Ha az egyik szülő allergiás, 20-40% a kialakulási esély.
  • Ha mindkét szülő allergiás vagy túlérzékeny, a rizikó 40-60%-ra nő.

Hogy az allergia vagy a túlérzékenység kialakul-e, nagyban függ az életformától, a táplálkozásmódtól, a stressztől és a környezeti hatásoktól.

 

A hisztaminlebontás zavarai

Van egy olyan különleges állapot is, amikor a hisztamin igen kis mennyisége is képes viharos tünetek kiváltására. Az ilyen pácienseknél a bélnyálkahártya által termelt, a hisztamin lebontását végző enzim (diamino-oxidáz = DAO) gátlása, vagy hiánya áll a háttérben.

  • Ezt többnyire olyan anyagok váltják ki, melyek az állás során az ételben a fehérjék lebomlása révén keletkeznek, ilyen például a 2 rákkeltő rothadási termék, a kádáverin és a putreszcin.
  • Kevesen tudják, hogy az alkohol is elhúzza a hisztamin lebontását, ezért aztán egy kis sajt önmagában lehet, hogy semmi gondot nem okozna, ám ha még bort is isznak hozzá, kész a katasztrófa.
  • Máskor a gyógyszerek rovására írható a probléma, mert azok is hátráltatják a hisztamin lebontását, ilyenek a vérnyomáscsökkentők, az asztma és reuma ellenes szerek, a helyi érzéstelenítők, a Parkinson-kór ellenszerei, a citosztatikumok és az antibiotikumok. Ezekben az esetekben legjellemzőbb, hogy csak kombinációk esetén jönnek létre panaszok, önmagában egyik vagy másik alkotó elfogyasztása nem vagy csak igen enyhe tünetet vált ki.
  • Sajnos az egyébként egészséges C-vitamin túladagolása is csökkenti a hisztaminfeldolgozást. Ugyanez érvényes a B1-vitaminra is.
  • A hisztaminózis kialakulásának talán leggyakoribb oka mégis a gyomor-bélrendszer nyálkahártya-gyulladása. Ebben az esetben ugyanis a sérült nyálkahártya nem képes elég DAO-enzimet előállítani, hogy az még azelőtt lebontsa az étellel bejutott hisztamint, mielőtt az felszívódna a vérbe és kiváltaná a tüneteket. Máskor a gyulladás fokozza a makrofágoknak nevezett fehérvérsejtekből a hisztamin felszabadulását, s ezzel az allergiás tünetek keletkezését.

dr. Balaicza Erika
Belgyógyász főorvos
Biológiai daganatkezelés, vitamininfúziók,
immunerősítés, allergiák és intoleranciák,
Lyme-kór, emésztési zavarok… kezelése
Tel: 06/20-588-28-10
Tel: 06/70-422-44-39
Online bejelentkezéshez kattintson ide
www.balaicza.hu
dr.balaicza@gmail.com
Kövesse írásaimat a Facebookon is!