A hepatitis B vírus (HBV) kizárólagosan az embereket megbetegítő vírus, világszerte megtalálható. A HBV fertőzés eloszlása nagyon különböző földrajzi területektől függően és a populációs csoportok között (veszélyeztetettek: egészségügyi dolgozók, kábítószerfüggő- és több szexuális partnerrel bíró egyének, politranszfundáltak, hemodializált betegek, fertőzött személy közeli hozzátartozói, fertőzött anyák újszülöttei). A vírus átvitele parenterális érintkezéssel lehetséges, terjedhet vérrel vagy vérből származó termékekkel, szexuális kapcsolat során vagy perinatálisan az anyáról az újszülöttre. Klinikai megjelenése az enyhe tünetmentes fertőzéstől a súlyos, halálos kimenetelű májgyulladásig bármilyen lehet. A fertőzött felnőttek több mint 90%-ában akut, magától gyógyuló fertőzés formájában zajlik, sárgasággal és kóros májfunkció értékekkel, az esetek 0,1 – 0,5 %-ában fulmináns hepatitis képében zajlanak le. A gyógyulás krónikus következmények nélkül következik be.

A krónikus májbetegség az az állapot, amikor a fertőzés hat hónapnál hosszabb ideig tart, a hepatitis B fertőzés ismert következménye, és rendszerint egyre súlyosbodó állapotot takar, a fertőzött felnőtt lakosság 5-10 %-ában, a csecsemők körében azonban az esetek akár 90 %-ában is előfordulhat perinatális fertőzést követően. Krónikus HBV hordozókban nincs jele a folyamatos májkárosodásnak, azonban a fertőzés fennáll, és a hordozó terjesztheti a vírust. Jelenleg kb. 300 millió ember a vírus krónikus hordozója. A hordozóknál a máj különböző súlyosságú károsodása alakulhat ki (cirrózis, hepatocelluláris karcinóma).
A rekombináns HBV vakcinák hozzáférhetősége, és a gyermekek, valamint más fokozott veszélynek kitett személyek egyetemleges immunizálásának ajánlása segít a HBV fertőzés megelőzésében. Ezen kívül a tüneteket enyhítő alfa-interferon kezelés is hozzáférhető. Az eredmények azt mutatják, hogy a kezelésre pozitív választ adók aránya 40-50% a krónikus aktív hepatitis B-ben szenvedő kiválasztott személyek között.

A hepatitis B fertőzés osztályozásához több szerológiai marker meghatározása szükséges, amelyek a fertőzés három fázisa során (inkubáció, akut és gyógyuló) jelennek meg. Az első marker, ami az inkubációs fázisban jelenik meg (néhány héttel a vírussal történt érintkezést követően) a szérumban a hepatitis B felületi antigén (HBsAg, Australia antigén), ennek az antigénnek a jelenléte jelzi a fennálló HBV fertőzést. Az IgM és össz anti-HBc röviddel (két hét – négy hónap között), a klinikai betegség ideje alatt, a HBsAg megjelenése után jelenik meg, mikor a beteg még rendszerint tünetmentes, és csúcsát az akut fázisban éri el, közvetlenül az anti-HBs megjelenése előtt. A mag (core) antigénnel szemben termelődött IgM ellenanyagok szintje a szövődményekkel nem járó akut fertőzésben csökken, míg az IgG antitest évekig perzisztál. Az anti-HBc szintén emelkedik krónikus HBV fertőzésekben.
IgM és össz anti-HBc jelenléte a fennálló vagy lezajlott HBV fertőzés jele. Ezek a tesztek egyéb HBV szerológiai markerekkel együtt használhatók a HBV fertőzés laboratóriumi diagnosztizálására vagy annak követésére.

Eredmények interpretálása

  • Nem reaktív: < 9 U/ml (negatív). Ez azt jelenti, hogy a páciens aktuálisan nem fertőzött HBV-vel. Nem reaktív eredmény nem zárja ki az aktuálisan fennálló elsődleges fertőzést. Javasolt a HBV fertőzés stádiumának meghatározása más HBV szerológiai markerekkel.
  • Reaktív: ≥11 U/ml (pozitív). A reaktív eredmény a fennálló HBV fertőzés feltehető diagnózisának bizonyítékaként tekinthető. További vizsgálatokra van szükség egyéb HBV szerológiai markerekkel a HBV fertőzés megerősítésére.
  • Kétes: < 11 U/ml és > 9 U/ml, ezeket párhuzamosan újra kell mérni.
  • Ha mind a három eredmény (az eredeti és a két ismétlés) ≥10 U/ml, a minta reaktív anti-HBc IgM-re.
  • Ha mind a három eredmény (az eredeti és a két ismétlés) < 10 U/ml, a minta nem reaktív anti-HBc IgM-re.
  • A kétesnek talált eredményű pácienseket szorosan ellenőrizze kb. egy hetes időtartamig, hogy meghatározza, hogy az IgM anti-HBc eredmény reaktívvá válik-e, vagyis >11 U/ml (hepatitis B fertőzés esetén), vagy nem lesz reaktív, vagyis
  • A szerokonverzió meghatározásához két szérumot kell venni három-négy hét különbséggel, a fertőzés akut és gyógyuló stádiumában.
  • Az anti-HBc IgM kimutatása annak a feltételezett információnak a megerősítésére használható, hogy a páciensnek van-e fennálló akut vagy tünetmentes hepatitis B fertőzése. Kiegészítő laboratóriumi és klinikai adatok, beleértve egyéb hepatitis B szerológiai markereket, kell használni a HBV betegség stádiumának meghatározására
  • A vizsgálatot a Hepatitis B vírus vizsgálata – 2. panel részeként végezzük abban az esetben, ha a Hepatitis B vírus vizsgálata – 1. panel eredményi vírusfertőzésre (akut vagy krónikus) utalnak.

Nem megfelelő eredmény feltehető preanalitikai okai

  • A különböző laboratóriumokban mért eredmények eltérőek lehetnek.
  • Anti-HBc vizsgálatot zavarhatja a mintában található emelkedett szérum albumin szint.
  • Az emberi szérumban lévő heterofil antitestek zavarhatják a vizsgálatot. Lipémia, erős szennyeződés a vizsgálatot zavarja.
  • Hemolízis a minta laboratóriumba érkezés előtti nem megfelelő kezelését jelezheti, ezért az ilyen eredményeket óvatosan kell kezelni.

dr. Balaicza Erika
Belgyógyász főorvos
Biológiai daganatkezelés, vitamininfúziók,
immunerősítés, allergiák és intoleranciák,
Lyme-kór, emésztési zavarok… kezelése
Tel: 06/20-588-28-10
Tel: 06/70-422-44-39
Online bejelentkezéshez kattintson ide
www.balaicza.hu
dr.balaicza@gmail.com
Kövesse írásaimat a Facebookon is!