HBs AT (anti-HBs)

A hepatitis B vírus (HBV) kizárólagosan az embereket megbetegítő vírus, világszerte megtalálható. A HBV fertőzés eloszlása nagyon különböző földrajzi területektől függően és a populációs csoportok között (veszélyeztetettek: egészségügyi dolgozók, kábítószerfüggő- és több szexuális partnerrel bíró egyének, politranszfundáltak, hemodializált betegek, fertőzött személy közeli hozzátartozói, fertőzött anyák újszülöttei). A vírus átvitele parenterális érintkezéssel lehetséges, terjedhet vérrel vagy vérből származó termékekkel, szexuális kapcsolat során vagy perinatálisan az anyáról az újszülöttre. Klinikai megjelenése az enyhe tünetmentes fertőzéstől a súlyos, halálos kimenetelű májgyulladásig bármilyen lehet. A fertőzött felnőttek több mint 90%-ában akut, magától gyógyuló fertőzés formájában zajlik, sárgasággal és kóros májfunkció értékekkel, az esetek 0,1 – 0,5 %-ában fulmináns hepatitis képében zajlanak le. A gyógyulás krónikus következmények nélkül következik be.
A krónikus májbetegség az az állapot, amikor a fertőzés hat hónapnál hosszabb ideig tart, a hepatitis B fertőzés ismert következménye, és rendszerint egyre súlyosbodó állapotot takar, a fertőzött felnőtt lakosság 5-10 %-ában, a csecsemők körében azonban az esetek akár 90 %-ában is előfordulhat perinatális fertőzést követően. Krónikus HBV hordozókban nincs jele a folyamatos májkárosodásnak, azonban a fertőzés fennáll, és a hordozó terjesztheti a vírust. Jelenleg kb. 300 millió ember a vírus krónikus hordozója. A hordozóknál a máj különböző súlyosságú károsodása alakulhat ki (cirrózis, hepatocelluláris karcinóma).
A rekombináns HBV vakcinák hozzáférhetősége, és a gyermekek, valamint más fokozott veszélynek kitett személyek egyetemleges immunizálásának ajánlása segít a HBV fertőzés megelőzésében. Ezen kívül a tüneteket enyhítő alfa-interferon kezelés is hozzáférhető. Az eredmények azt mutatják, hogy a kezelésre pozitív választ adók aránya 40-50% a krónikus aktív hepatitis B-ben szenvedő kiválasztott személyek között.
A hepatitis B fertőzés osztályozásához több szerológiai marker meghatározása szükséges, amelyek a fertőzés három fázisa során (inkubáció, akut és gyógyuló) jelennek meg. Az első marker, ami az inkubációs fázisban jelenik meg a szérumban a hepatitis B felületi antigén (HBsAg, Australia antigén). Ennek az antigénnek a jelenléte jelzi a fennálló HBV fertőzést, és kimutatható min az akut fázisban, mind pedig a krónikus hordozókban. A HBsAg-vel szembeni antitestek általában a HBsAg-t követően két héttel jelennek meg, hatásukra az antigén el is tűnik a vérből, rendszerint 6 hónappal a fertőzést követően, és jelenlétük a gyógyulásnak és az immunitásnak a jele. Ez az antitest válasz néhány hónap alatt éri el a csúcsértékét, és lassan csökken évek alatt. A HBV ellen vakcinált egyének többsége szintén kimutatható mennyiségű anti-HBs-t tartalmaz. Azonban ismert néhány beteg, akiknek van HBsAg ellen termelődött antiatestük, és mégis szubklinikus fertőzés alakult ki. A HBsAg antitestek jelenlétét nem lehet egyedüli markerként használni a hepatitis B fertőzés elleni védettség meghatározására. Védőoltás tervezése a kockázati csoportok estében az anti-HBs koncentráció meghatározásán alapszik.

Eredmények interpretálása

Nem reaktív: < 10 mIU/ml (negatív). Ez azt jelenti, hogy HBsAg elleni antitesteket nem mutatott ki a vizsgálat a páciens mintában, vagy az immunitás a védő szint alatt van.
Reaktív: ≥10 mIU/ml (pozitív). A reaktív eredmény jelzi, hogy HBsAg elleni antitestek vannak jelen, és ezeket kimutatta a vizsgálat a páciens mintában. Ez rendszerint védettséget jelent a fertőzéssel szemben.
A szerokonverzió meghatározásához két szérumot kell venni három-négy hét különbséggel, a fertőzés akut és gyógyuló stádiumában. Az akut fázis mintáját meg kell őrizni, és párhuzamosan kell mérni a gyógyulási fázis mintájával.
Nem reaktív eredmény nem jelenti azt, hogy a páciens nem fertőződött HBV-vel, vagy hogy nem vakcinálták HBV-vel szemben. A páciens mintát egyéb szerológiai markerek jelenlétére is vizsgálni kell.
Az anti-HBs antitestek egyedüli vizsgálata nem elegendő az előző fertőzés meghatározására.
A vizsgálat nem tesz különbséget a vakcináció miatti immunválasz és a természetes HBV-vel történt fertőzés okozta immunválasz között. Annak meghatározására, hogy az immunizáltság védőoltás vagy HBV fertőzés következménye-e, az össz anti-HBc vizsgálatot lehet elvégezni.
A vizsgálatot a Hepatitis B vírus vizsgálata – 1. panel részeként végezzük.

Nem megfelelő eredmény feltehető preanalitikai okai

A különböző laboratóriumokban mért eredmények eltérőek lehetnek.
Ha a beteg nagydózisú biotin terápiában (> 5 mg/nap) részesül, nem szabad mintát venni legalább az utolsó dózist követő 8 órán belül.