Belgyógyászati vizsgálat

A belgyógyászati fizikális vizsgálat során az orvos a beteg általános fizikai állapotát méri fel. Megvizsgálja a test fejlettségét, a páciens tápláltságát, a bőr, a nyálkahártyák színét, a belső szervek, szervrendszerek állapotát: kopogtatja és hallgatózással vizsgálja a mellkast, tüdőt, szívet, kitapintja a perifériás ütőereket, nyaki ütőeret és megtekinti a visszereket, tapintással megvizsgálja a hasat, megnézi, hogy hol van érzékenység, kóros elváltozást, sérvet keres.

A fizikális vizsgálat során a szakorvos a mozgásszervek és idegrendszer állapotát is áttekinti, vérnyomást mér, szükség esetén EKG vizsgálatot készít.

A vizsgálat végén a tünetek, panaszok, kórtörténeti adatok ismeretében a belgyógyász felállít egy diagnózist, amelynek megerősítése céljából – a legtöbb esetben – további laboratóriumi, vagy képalkotó vizsgálatokat (ultrahang, MRI, CT, arteriográfia, röntgen, stb.), esetleg más szakorvosi konzultációkat javasol.

A vizsgálatok eredményeinek értékelésénél az orvos mindig figyelembe veszi a korábbi leleteket is, hiszen nemcsak a jelen állapot felmérése, hanem a korábbiakhoz képest bekövetkezett változás alapján kell döntenie a terápia megválasztásáról.

Amikor minden fontos vizsgálat elkészült, a kórtörténet, a tünetek, az aktuális testi-lelki-szellemi állapot és életmód figyelembevételével az orvos felállítja a diagnózist. Ennek megfelelően összeállítja az egyénre szabott kezelési tervet, életvezetési tanácsokat ad, szükség szerint gyógyszert, vitaminokat, étrendkiegészítőket, speciális diétát, mozgásprogramot, fizioterápiát, neurálterápiát, injekciókat, infúziókat, esetleg más szakorvosoknál további ellátást javasol.

A terápia eredményességét az állapottól függően bizonyos időszakokban kontrollálja, a kezelést az aktuális állapothoz igazítja, módosítja, és ha kell további vizsgálatokat, eljárásokat ajánl.