Vas

Vas meghatározás

A vas a szervezetben található egyik legfontosabb nyomelem. A vörösvérsejtben lévő oxigénszállító hemoglobin nélkülözhetetlen alkotóeleme. Megoszlási aránya a szervezetben: kb. 70% hemoglobin, 25% ferritin, 4% mioglobin, 1% vastartalmú enzimek, 0,1% transzferrin. A napi vasszükséglet kb. 1 mg, menstruáció és terhesség alatt 2-3 mg-ra nő. A táplálékkal felvett vas felszívódása igazodik a vizelettel, széklettel és izzadsággal kiválasztott vas mennyiségéhez. Nőknél még a menstruáció során fellépő veszteség is hozzáadódik. A felszívódás feltétele, hogy a bevitt háromértékű vas kétértékűvé redukálódjon, ehhez C-vitamin szükséges. A bélnyálkahártya sejtjei a vasat közvetlenül a vérkeringésbe adják le, ahol transzferrinhez kötődve szállítódik, vagy ferritinhez kapcsolódva raktározódik, ahonnan akut vasszükséglet esetén mobilizálódik. Az igen gyakori vas homeosztázis zavarok közé tartoznak a vashiányos állapotok, melynek hátterében elégtelen felszívódással (cöliákia, gyulladásos bélbetegség, bélrezekció,diéta, vörösvérsejt defektus) vagy fokozott vasvesztéssel (tumor, gasztritisz, bélgyulladás, fekély) járó kórképek állnak. A vasfelhalmozódással járó betegségek két nagy csoportja ismert. Az egyik, amikor a vörösvérsejtképzés normális, de a vas mennyisége meghaladja a szállító molekula (transzferrin) vaskötő képességét és a vas lerakódik a májban (hemokromatózis). A másik esetben a vörösvérsejtek lebomlása fokozott és ez okoz vasterhelést; ilyenkor a felesleges vas a retikuloendoteliális rendszer makrofágjaiban rakódik le. Ahhoz, hogy a szervezet vasellátottságáról megfelelő képet kapjunk, a szérum vas mellett a transzferrin, ferritin szintjét és a vérképet is ellenőrizni kell.

Mikor ajánlott a vizsgálat elvégzése?

Része az évenként-kétévenként elvégzendő laboratóriumi kivizsgálásnak-általa képet kaphatunk a szervezet vasháztartásáról, transzferrin és ferritin mérésével kiegészítve. Mérése különösen fontos vashiányra (fáradtság, fejfájás, sápadt bőr, hajhullás), valamint vastúlterhelésre (ízületi és hasi fájdalom, szívproblémák, gyengeség) utaló tünetek, panaszok esetén.

Eredmények interpretálása

A szérum vas mérés leggyakoribb oka az anémiák differenciáldiagnózisa. A vasraktárak és a vashiányos anémia megítélésében a százalékos szaturáció több segítséget nyújt.
A szérum vas koncentrációja csökken vashiányos anémiában, akut vagy krónikus gyulladásos betegségekben, akut fertőzésben, miokardiális infarktusban, akut vagy nem régi vérzésben, malignus megbetegedésekben, késői terhességben, menstruációkor és nefrózisban. A szérum vaskoncentráció jelentősen csökken olyan betegekben, akik válaszreakciója éppen elkezdődött az egyéb ok miatt létrejött anémiák kezelését célzó terápiára pl. anémia pernicióza B12-vel történő kezelése. A szérum vas a normálnál nagyobb koncentrációban van jelen a vastúlterheléssel járó megbetegedésekben, így hemokromatózisban és orális vagy parenterális vastúladagolásnál. Emelkedett lehet még akut hepatítiszben, ólommérgezés esetén, akut leukémiában, thalasszémiában, orális fogamzásgátló szedésekor. Magas értékek lehetnek hemolítikus anémiában, szideroblasztos anémiában, hemosziderózisban, hepatítisz, akut májnekrózis, inadekvát vasterápia esetén.
A szérum vas csökkenését okozhatja vasszegény étrend, krónikus vérvesztés (hemolitikus anémiák, PNH), a vasfelszívódás zavarai, gyulladás, infekció, krónikus betegségek.
A vashiány gyakran a gyomor-bélrendszert érintő tumorok első jele. Dializált betegek, eritropoetin terápiában részesülők, deferoxamin kezelésben részesülők esetén szintén fontos a szérum vas mérése.