Bartonella-fertőzés (Macskakarmolási betegség)

A macskakarmolási láz a Bartonella henselae (baktérium) által okozott megbetegedés, melyre jellemző a láz, fejfájás, fáradékonyság, izom -, ízületi fájdalom, szédülés, bőrkiütés (rash), máj-, lépmegnagyobbodás.
A macskakarmolási láz atípusos, főleg a szemre lokalizálódó formája esetén egyoldali kötőhártya-gyulladás, vörös szem, felszíni kifekélyesedés, idegentestérzés, könnyezés, savós-gennyes váladékozás, valamint a fül előtti és nyaki nyirokcsomók gyulladása (duzzanat, érzékenység), és láz, esetleg nystagmus (szemtekerezgés) fordul elő.

Kórokozó: az emberről emberre vérszívó rovarok segítségével vagy állatok karmolása során terjedő – legtöbbször hámsejtekben, vörösvérsejtekben megbúvó Bartonella henselae és/vagy BLO = Bartonella like organismus.

Terjedés: macskakarmolás, Ixodes ricinus (kullancs)

Tünetek

A rovarcsípést, karmolást vagy harapást követően a tünetek általában 16-22 nap között alakulnak ki, de előfordulhat 3-4 hónapos lappangás is.

A tünetek magas lázzal, fej,- has,- izom, valamint ízületi fájdalmakkal indulnak, ezt nyirokcsomó megnagyobbodás kíséri. A fokozódó és súlyos vérszegénységhez nyirokcsomó-duzzanat, thrombocytopenia (alacsony vérlemezkeszám), hasfájás, hányás, hasmenés, sárgaság, vérzékenység társulhat.
A betegség oldódásakor – 1 hét és 1 hónap között – alakul ki a jellegzetes bőrelváltozás (Verruca peruana): a bőr alatt 0,2 cm átmérőjű kiütések keletkeznek. Először az arcon és a végtagokon jelennek meg. A nagyobb, 0,3-1cm átmérőjű rózsaszínű elváltozások később, akár egy hónappal ezek után is megjelenhetnek, nem csak a bőrön, hanem a nyelőcsőben, a gyomor-bélrendszer bármely részén, vagy a méhben, vaginában (hüvelyben). Ezek vérzésforrásként súlyosbíthatják a betegség kimenetelét.
Ez leggyakrabban akkor fordul elő, ha a beteg korábban már átesett a fertőzésen és ezért a szervezet allergiás reakcióval válaszol az újabb fertőzésre.

A legnagyobb kiütések, melyek akár 3-4 cm-es is lehetnek, a könyök és a térd területén jelenhetnek meg. Ezek gyakran kifekélyesednek, bevéreznek, heggel gyógyulnak.
Az akut szak legveszélyesebb szövődménye a kórokozó esetleges szóródása a központi idegrendszerben, mely agyvelő és agyhártyagyulladást, görcsöket, delíriumot, görcsös bénulást okoz, gyakran halálhoz vezet.
Tünetmentes hordozó állapot is előfordul.

Verruca peruana

Bartonella rush, mely akár a fertőzést követő 1-2 évvel jelent meg

A legfontosabb panaszok

étvágytalanság, torokfájás, fejfájás (80%), fáradtság (100%),
kötőhártya-gyulladás,
hőemelkedés, hidegrázás, reggeli láz (az esetek 30%-ában többnyire shubokban jelentkezik és 1-6 héten át tart),
nyirokcsomó-megnagyobbodás,
alvászavarok, depresszió, dühkitörések, zavartság, koncentrációs-és memóriazavarok, szédülés, szorongás, nyugtalanság,
gyomorfájás, bélpanaszok,
ízületi fájdalmak (nagyon gyakori), izomfájdalom, izomremegés, izomrángatózás és izomgörcsök,
talpfájdalom (főleg reggelente),
kiütések, bőr alatti csomók – a végtagokon főleg

Súlyosabb lefolyású esetekben lehetséges szövődmények

endocarditis (szívbelhártya-gyulladás)
retinitis (látórecegyull.)
tüdőgyulladás
asepticus meningitis (nem fertőző agyhártyagyulladás) és encephalitis (agyvelőgyulladás), epilepsziás rohamok
hepato-splenomegalia (lép-és májmegnagyobbodás)

Rizikófaktorok: lépeltávolítás, HIV, immunblokk(oló kezelések), szervtranszplantáció, idős kor, szteroidkezelés

Diagnosztika

Bartonella-PCR: a teljes vérből: direkt kimutatás
Histologia (szövettan): Haemangioma (érgomoly), nyirokcsomó-gyulladás
Bartonella henselae-IgM und Bartonella henselae-IgG ellenanyag-kimutatás: indirekt kimutatás – fontos a lefolyás követéséhez!
az érfal növekedési faktor (VEGF) csak ritkán emelkedett, ám ha igen, akkor az aktivitás követésére alkalmas